Hírlevél
Bejelentkezés
Napelem meghajtású hajóval a világ körül
A világ legnagyobb kizárólag napelem meghajtású hajója, a MS Tûranor PlanetSolar katamarán szeptember 10-én kötött ki Párizsban, és ezzel sikeresen zárta első tudományos (klímaváltozás-kutatási) célokat szolgáló útját a Golf-áramlat mentén és az ehhez kapcsolódó DeepWater elnevezésű nemzetközi kampányt.
A hajót és az első kutatási eredményeket a párizsi tudományos és technológiai diplomaták baráti körének a Svájci Nagykövetség meghívására zárt körű rendezvény keretében Gérard d'Abovill kapitány és Martin Beniston klimatológus, kutatócsoport vezető 2013. szeptember 11-én mutatta be. A katamarán a telet Bretagne partjainál tölti, ahol tudományos és napelemmel, megújuló energiával kapcsolatos előadások, bemutatók várják majd az érdeklődőket. A következő útja várhatóan szintén tudományos kutatási céllal Brazíliába vezet majd, amelynek során a svájci-brazil együttműködés keretében a szaharai porfelhők útját és hatását vizsgálják a vízi ökoszisztémára és az élővilágra az Atlanti-óceánon, a brazil partok mentén és beljebb a kontinensen, valamint felhajózva az Amazonason addig, ahol a tengervíz és az édesvíz már egyáltalán nem keveredik. (Sokan bizonyítottnak látják azt, hogy a brazil talajok termékenysége jelentős részben a Szaharából oda került por ásványi anyag-tartalmának köszönhető.) A hajó és a kutatások közlekedési/hajózási szempontból, a megújuló energiák területén és éghajlatváltozás-kutatási szempontból egyaránt fontos üzenetet hordoznak.
A hajó tulajdonosa –balról – és Frédéric Cuvillier miniszter az esemény kapcsán adott fogadáson, mögöttük középen Martin Beniston klimatológus, kutatócsoport vezető
A németországi Kiel-ben épült, svájci és új-zélandi tervezésű, mintegy 12 millió €-ra becsült költségű hajót 2010-ben Monacoban bocsátotta vízre a megújuló energiák elkötelezett híve és a napelemes meghajtású katamarán megálmodója, Raphael Domjan és csapata, hogy egy világ körüli úttal megmutassa: napenergiával hajtott vízi járművel 585 nap alatt megkerülhető a Föld. Eredetileg egy sokkal könnyebb, minimális személyzetet befogadni képes hajót terveztek megépíteni, de finanszírozási hátteret biztosító német mecénás még a projekt kezdete előtt feltette a kérdést, mi lesz azután a hajóval, ha megkerülte a Földet, egy móló végén lesz lassan az enyészeté? Ezért egy olyan hajó megépítését támogatta, amit a demonstratív célú út után tudományos vagy egyéb hasznos projektek szolgálatába lehet állítani.
A hajó 35 m hosszú, 100 tonna (az első elképzelések szerint csak 30 tonna lett volna a tömege) és a mintegy 537 m2–nyi, egymáson elcsúsztatható, illetve dőlésszög szerint állítható napelem felületen keresztül felvett energiával akár 26 km/h (14 csomó) maximális, 10 km/h (5 csomó) átlagsebességgel tud haladni, illetve táplálni az akár 72 napsütés nélküli órányi energiaellátást biztosító akkumulátorokat.
A hajó az André Citroen-park melletti mólónál A hajó középső része gyakorlatilag
alig érintkezik a vízfelülettel
A bravúros Föld körüli út után a franciaországi La Ciota kikötőben elvégzett néhány műszaki átalakítást követően a Genfi egyetem tudományos kutatóhajójaként újra nekivágott az Atlanti-óceánnak, ahol a klímakutatókból, mikrobiológusokból, fizikusokból álló kutatócsoporttal a fedélzetén a Golf-áramlatot követve vizsgálták ennek a meleg vízáramlatnak a változását és hatását az európai klimatikus viszonyokra, a vízben található fitoplanktonok, illetve a víz és a levegő egyéb fizikai-kémia indikátorai segítségével. A DeepWater misszió gyakorlatilag teljes egészében a Genfi Egyetem (Université de Genève) projektje volt, csupán rövidebb időre csatlakozott a csapathoz egy amerikai kutató. Tudományos szempontból két fő részre volt osztható a projekt, az interdiszciplináris kutatócsapat biofizikai és kifejezetten légkörfizikai vizsgálatokat végzett.
A képen jól látható, hogy a hátsó napelemek A kapitány a posztján
dőlésszöge állítható
A biofizika területén a Golf-áramlat vízfelülete, a felette lévő légkör és a vízfelület alatti fitoplankton összetett kapcsolatrendszerét vizsgálták arra fókuszálva, hogy ez utóbbinak széndioxid-megkötő képessége okán milyen szerepe van a légkör stabilitásában. A kifejezetten fizikai kutatások arra irányultak, hogy a légkörben lebegő mikro-részecskék milyen szerepet töltenek be a légkör fizikai állapotának alakításában, milyen kölcsönhatásban vannak a vízfelülettel, miként befolyásolják a levegő hőmérsékletének alakítását. A napelemmel működtetett hajó ideális lehetőséget biztosított a mérésekhez, hiszen a széndioxid és egyéb szennyezőanyag-kibocsátásai nem torzították a mért adatokat.
Ennek köszönhetően meglepő eredmények születtek: a mért aerosolok (mikrorészecskék a levegőben) mennyisége sokkal magasabb a vártnál, aminek komolyabb hatása lehet az éghajlatra, mint azt a kutatók gondolták. Egy másik fontos vizsgálat az áramlatból leszakadó óceáni örvényeket mérte, amelyek 50-250 km átmérőjűek is lehetnek, és szintén befolyásolni képesek az éghajlatot. A Genfi egyetem tudományos folyóirata (Campus) 2013. májusi számát teljes egészében a hajó és a kutatóút bemutatásának szenteli. Az expedíció első eredményeinek tudományos publikációi várhatóan ez év végén jelennek meg.
Érdekes adalék a DeepWater misszió kapcsán, hogy a kapitány szerint a hajókonyha és a hajószakács szerepe megkülönböztetett fontossággal bírt abban, hogy a legénység és a fedélzeten tartózkodó kutatók között maximális volt az összhang – e nélkül az út sokkal kevésbé lehetett volna sikeres. Elengedhetetlen ugyanis az ilyen missziók során, hogy a legénység tisztában legyen azzal, milyen munkát végeznek a kutatók, mire van szükségük, ez utóbbiaknak pedig tudniuk kell, adott körülmények között mire képes a hajó, milyen manővereket lehet vele végezni.
A konyha – a legénység és a kutatók közötti zökkenőmentes emberi kapcsolatok letéteményese
A hajó zökkenőmentes mindennapjaihoz elengedhetetlen a karbantartás – és néha a „barkácsolni tudás" – ennek lelke a hátsó részen kialakított kis műhely
Technikai szempontból mindenképpen érdekes, hogy a hajó tervezői és építői semmilyen kapcsolatban nem álltak a szintén svájci Bertand Piccard által megálmodott és megvalósított Solar Impulse-t, azaz a napelemes repülőgépet kigondoló és megépítő csapattal. Ennek magyarázata az, hogy noha a két járművet egyaránt kizárólag a nap energiája hajtja, jellegük teljesen más. Míg a Solar Impulse-nak eddig nem alkalmazott technológiákra van szüksége ahhoz, hogy a leszállás nélküli Föld-kerülést is teljesíteni tudja, az MS Tûranor PlanetSolar-t a hajóépítésben már általánosan alkalmazott anyagokkal és technológiákkal építették, ahogy a rajta elhelyezett napelemek is teljesen „hétköznapinak" számítanak.
A Genfi Egyetem és a hajó német tulajdonosa, pontosabban a PlanetSolar egy öt éves együttműködési megállapodást kötött, ennek keretében az egyetem koordináló és irányító szerepének égisze alatt újabb, de a lehetőségek szerint már nemzetközi kutatási projekteket kívánnak a hajó segítségével megvalósítani.
A napelemek a borús párizsi időjárás ellenére is dolgoztak – igaz, csak „takarékon".
Gérard d'Abovill-ről érdemes tudni, hogy a '80-as évek elején sikeresen szelte át evezősként az Atlanti-óceánt (nyugatról kelet felé haladva), majd egy évtizeddel később a Csendes-óceánt – mindkét alkalommal egyedül. A hajózás-történet egyik fontos élő alakjaként „civilben" Párizs XV. kerületében a Szajna-part hasznosításáért felelős önkormányzati politikusként dolgozik. A találkozón elhangzott: egyik nagy álma, hogy Európát végighajózza. A Tûranor PlanetSolar fedélzetén akár a Dunán, Magyarországon is szívesen hajózna. Meglátása szerint a következő kutató-expedícióig, illetve azt követően egyéb missziókra is lehetőség nyílhat.
(forrás: nih.gov.hu)
