Hírlevél
Bejelentkezés
A megújuló energiák hőskorának vége
Iránymutatásokat tett közé kedden az Európai Bizottság a tagállamok számára a megújuló energiák nemzeti támogatási rendszereinek megreformálásához. Az állami beavatkozás visszaszorítását a csökkenő beruházási költségek és a megújulók elterjedése indokolja.
A tagországoknak csak a szükséges mértékben és a csökkenő előállítási árakkal összhangban szabadna állami támogatást nyújtaniuk a megújuló energiák termeléséhez, különös tekintettel a nap- és a szélenergiára – javasolta az Európai Bizottság egy kedden bemutatott, jogilag nem kötelező érvényű közleménye.
Az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályok mostanáig kedvezményes elbánást biztosítottak a megújuló energiáknak, tekintettel arra, hogy előállításuk olyan új technológiákat igényelt, amelyek kifejlesztése elképzelhetetlen volt állami beavatkozás nélkül. A technológiai fejlődés, a napelemek és a szélerőművek beruházási költségeinek csökkenése és a megújulók elterjedése azonban számos tagállamot arra indított, hogy megreformálja a támogatási rendszerét. A Bizottság mostani közleménye ehhez a folyamathoz kíván útmutatást adni.
A közlemény emellett a változó intenzitással termelt megújuló villamos energia pótlására alkalmas „rugalmas kapacitások" támogatásához is fogódzkodókat kíván adni a tagállamoknak. A megújuló energiák növekvő aránya mellett a rugalmasan termelő, ám alapvetően fosszilis tüzelőanyagot használó erőművek üzemben tartása újfajta kihívást jelent. Számos tagországban ezért elkezdődött a gondolkodás arról, hogy miképpen finanszírozzák a megújulók kiváltására alkalmas háttér-kapacitásokat, amelyek eléggé rugalmasak ahhoz, hogy szükség esetén fel- és lekapcsolják őket.
Közleményében a Bizottság olyan elveket publikált, amelyeket a tagországoknak a megújuló energiák hazai támogatási rendszereinek átalakítása során kellene figyelembe venniük.
A támogatást ennek megfelelően csak a feltétlenül szükséges mértékre kellene korlátozni. A támogatási rendszereknek emellett tükrözniük kell a megújulók előállításának csökkenő költségeit. A napelemek például ma a töredékébe kerülnek a tíz évvel ezelőtti árnak. Ezért a jelenleg államilag támogatott technológiákat fokozatosan át kell állítani piaci árakra és idővel teljesen meg kell szüntetni a szubvencionálásukat.
A Bizottság szerint a kormányoknak tartózkodniuk kellene a támogatási rendszerek meglepetésszerű és visszamenőleges érvényű megváltoztatásától, a befektetők már meglévő beruházásokkal összefüggő jogos megtérülési várakozásait ugyanis tiszteletben kell tartani. Végül az iránymutatások része az is, hogy a tagállamoknak az eddiginél jobban össze kellene hangolniuk a jövőben megújuló energiákra vonatkozó politikáikat.
Rugalmas kapacitások
A testület a rugalmasan termelő háttér-erőművek készenlétben tartását támogató intézkedésekkel kapcsolatban is kidolgozott iránymutatásokat. Ilyen erőművekre az egyre növekvő megújuló energia termelés mellett is szüksége van a villamos energia hálózatnak ahhoz, hogy borús vagy szélcsendes időben is, amikor kevesebb megújuló energia érkezik a rendszerbe, stabil maradjon a hálózat és elegendő legyen a fogyasztók számára elérhető energia.
A rugalmasan termelő erőművek megépítése és üzemben tartása azonban a befektetők szerint egyre kevésbé térül meg, mivel a hálózatba jutásnál előnyt élvező megújuló energiák mellett ezek az erőművek csak viszonylag kevés üzemórán át működhetnek. Ezt a problémát kívánja több uniós tagállam is külön támogatási rendszerrel, úgynevezett kapacitás mechanizmussal megoldani.
A Bizottság azonban aggódik, hogy ha gomba módra és előzetes egyeztetés nélkül elszaporodnak az ilyen támogatási rendszerek, az további akadályokat gördít az egységes energiapiac kiépítése elé.
Ennek elkerülése érdekében a Bizottság azt javasolja a tagállamoknak, hogy mielőtt ilyen kapacitási mechanizmusok létrehozásáról döntenének, a kormányok először is vizsgálják meg a rugalmas kapacitás hiányának okait. Ilyen ok lehetnek például a megújulók túlzott támogatása, véli a Bizottság.
Másodszor a kormányoknak fel kellene számolniuk minden olyan intézkedést, ami torzítja a piac működését és meggátolhatja abban, hogy az árakon keresztül világosan jelezze, hogy hol van szükség további villamos energia kapacitásokra. Itt példaként a hatósági árszabályozást említi a Bizottság, mint az egyik leggyakoribb piactorzító intézkedést.
A Bizottság olyan támogatási rendszerekben látja a jövőt, ahol a megújuló energiát termelők is szembesülnek a piaci kereslet-kínálati viszonyokkal, és arra reagálniuk kell. A fogyasztói oldalon pedig növelni kell a rugalmasságot, például a felkínált különböző tarifákon keresztül, amelyek arra ösztönözhetik a fogyasztókat, hogy ne a csúcsidőben fogyasszanak.
Ha egy tagállam mégis kapacitás mechanizmus bevezetése mellett dönt, a szűk nemzeti keretek helyett európai perspektívában kell gondolkodnia, és nem szabad kizárnia például egy már meglévő kapacitás felhasználását csak azért, mert az az országhatáron túl van.
Jó példák
A Bizottság több létező megújuló energia támogatási rendszert is a tagállamok figyelmébe ajánl, mint követendő példát. Az egyik ilyen megoldás a megújuló energia támogatási kvóták egy részének elárverezése (például a szélenergia esetében) a legalacsonyabb ajánlatot tevőnek.
Egy további lehetőség, ha a megújuló energiát termelőknek a mindenkori piaci ár felett egy meghatározott prémiumot is fizetnek. Ez eltér a tagállamok többségénél jelenleg alkalmazott fix összegű kötelező átviteli ártól (feed-in tariffs), amelynél a termelőknek a piaci áraktól függetlenül kilowattóránként előre rögzített tarifát fizetnek. A prémium rendszer a Bizottság szerint alkalmasabbak olyan technológiák támogatására, amelyek már elég érettnek számítanak és a beruházási és előállítási költségek is alacsonyabbak.
Kvótaelőírások is szóba jöhetnek opcióként, ami azt jelenti, hogy az áramszolgáltatóknak biztosítaniuk kell, hogy az általuk szállított villamos áram egy meghatározott része megújuló forrásokból ered.
A tagállamok a beruházásokhoz is segítséget nyújthatnak. Az ilyen típusú támogatást a Bizottság előnyben részesíti a működéshez nyújtott támogatással szemben, mivel nem ösztönöz felesleges kapacitások megépítésére.
Végül többféle együttműködési mechanizmust is melegen ajánl Brüsszel, amelyek révén egyik tagállam egy másik tagországban előállított megújuló villamos energiát "beszámíthat" a 2020-ig meghatározott nemzeti megújuló energia hányad teljesítésébe.
Szó lehet továbbá statisztikai transzferekről, valamint több tagállam által közösen támogatott projektekről és támogatási rendszerekről is.
A Bizottság keddi közleménye jogilag nem kötelező érvényű, de azokat az elveket tartalmazza, amelyeket a Bizottság figyelembe fog venni a különböző tagállami beavatkozások elbírálása során.
(forrás: www.zoldtech.hu)
