Hírlevél
Bejelentkezés
Brüsszel vizsgálja az alapdíj ügyét
A vezetékes szolgáltatások alapdíja elkényelmesíti a szolgáltatókat, és nem ösztönzi takarékosságra az ügyfeleket egyes piaci vélemények szerint. Mások úgy látják: szükség van rá.
Február óta folyik Magyarország ellen a közszolgáltatások hatósági árképzésének módjával kapcsolatos uniós kötelezettségszegési eljárás – egyelőre a vizsgálódás szintjén tartanak Brüsszelben. Kifogások érték a rezsicsökkentés módszerét, amely a piaci verseny torzulásához vezetett. Ebben az alapdíj léte vagy nem léte és nagysága is szerepet játszott.
Az egy szolgáltatás vagy áru árába foglalt alapdíj stabil árbevétel-növelő eszköznek tekinthető. Elsősorban a vezetékes szolgáltatók alkalmaznak előszeretettel alapdíjat, de mellettük például a taxisoknál és – százalékos szervizdíjként – egyes éttermeknél is találkozhatunk velük. „A vezetékhez kötött energiaipar az alapdíjhoz jobb híján azt a gyermekmesét találta ki, hogy ebből fedezi a hálózat fenntartását” – fejtette ki lapunknak egy a piacot belülről ismerő szakértő, hangsúlyozva, hogy az éves fenntartási költség könnyen kiszámítható, nem kell hozzá fix alapdíj. Érvelése szerint az alapdíjat is tartalmazó tarifa kevésbé ösztönöz takarékoskodásra, mint egy hasonló nagyságú, de alapdíjmentes végfelhasználói ár. Ez utóbbi esetében a termékár (például gázár) értelemszerűen magasabb, mint az alapdíjas tarifában, így egyrészt jobban ösztönöz a spórolásra, másrészt azt nagyobb számlacsökkentéssel jutalmazza. Alapdíjas tarifa esetében ugyanekkora spórolással alig nyer valamit. Szinte nem is érdemes takarékoskodni. Forrásunk ennek alapján az alapdíjas tarifát a „globális felmelegítést jutalmazó árrendszernek” nevezi.
Tény, hogy több külföldi példa is van alapdíj nélküli közműszolgáltatásra. Ilyen volt a többi között Romániában a távhőellátás, amikor a hazai RFV megvetette ott a lábát. Az is igaz, hogy sokan igazságtalannak érzik az alapdíj-fizetési kötelezettséget olyan esetekben, amikor a szolgáltatást ténylegesen nem is veszik igénybe. Nem véletlen, hogy több hazai energiaszolgáltató külön terjedelmet szán holnapján annak, hogy elmagyarázza, miért is kell alapdíjat fizetni.
„Egyszerű közgazdasági alapvetésről van szó: a vezetékes szolgáltatóknak akkor is felmerülnek költségeik, ha nincsen fogyasztás. Alapdíjbevételük viszont csökkenti az amiatti kockázatukat, hogy folyamatosan változik a termékük/szolgáltatásuk iránti kereslet, illetve növeli beruházásaik megtérülésének valószínűségét” – magyarázta a Világgazdaságnak Hegedűs Miklós , a GKI Energiakutató igazgatója. Rámutatott: az alapdíj megléte a fejlesztések alapja is. Ez különösen akkor fontos, amikor egy terjeszkedő szolgáltató ügyfelei még csak rákapcsolódóban vannak a hálózat egy új szakaszára. Kérdés persze, hogy mekkora az alapdíj ésszerű mértéke, illetve mikortól számít a szolgáltató által kivetett egyszerű sarcnak. Ennek eldöntésében, a díj kordában tartásában nagy a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal felelőssége még akkor is, ha szűk a saját döntési jogköre, tekintettel arra, hogy a lényeges kérdések a felügyelő minisztériumban dőlnek el.
Az ésszerű alapdíj a fogyasztónak is érdeke, mert választhat az alapdíjukkal (is) versengő szolgáltatók között. Mindez Magyarországon a lakossági tarifák esetében egyáltalán nem igaz, mert azok nem piaciak, hanem – politikai megfontolásokat követve – hatóságiak. Igaz, e hatósági tarifákon belül a rezsicsökkentés részeként az alapdíjakat is csökkentettek – a versenypiaci vásárlók rovására.
(forrás:vg.hu)
