Hírlevél
Bejelentkezés
A világ legdrágább olajprojektje végre megkezdheti a termelést
A világ egyik legnagyobb olajprojektje hamarosan megkezdheti az olajkitermelést, mellyel hatalmas kínálatot zúdíthat a piacra, felborítva annak kényes egyensúlyát.
A kazahsztáni Kashagan olajmezőn a kitermelés megkezdése évek óta csúszik, de most úgy tűnik, a gigaprojekt végre az üzemelés szakaszába léphet. A Kaszpi-tenger északi területén fekvő olajmezőn a kitermelés elindítását egy évtizeddel korábbra tervezték, de az egyedülállóan komplex projekt számos kihívás elé állította tulajdonosait, akik között megtalálható az olasz ENI, az amerikai ExxonMobil, a brit-holland Royal Dutch Shell, a francia Total és maga a kazah állam is.
A mező jelenlegi ára valahol 50 milliárd dollár körül mozog, ami komoly kérdéseket vet fel, hogy hogyan fog – ha egyáltalán fog – megtérülni ez a befektetés a vállalatoknak. Ehhez első lépésként végre meg kellene kezdeni az üzemeltetést.
Úgy tűnik, októberben ez a cél végre megvalósulhat. A vállalatok becslése szerint a következő évben napi 370.000 hordó olajat tudnának kitermelni. Azonban ha ez igaz, ez a mennyiség jelentősen késleltetheti a globális, kiegyensúlyozott olajpiac létrejöttét. A Nemzetközi Energia Ügynökség jelentése szerint 2017 első felében így is meghaladja a kínálat a keresletet, azonban újabb napi 370.000 hordó hónapokkal visszavetné az „egyensúly" kialakulását.
Másrészt a Kashagan tulajdonosai közül sem mindenki hisz ebben a rózsás becslésben. Wood Mackenzie úgy nyilatkozott, hogy a területen még mindig jelentkezhetnek problémák az ENI és partnerei számára. A tanácsadó cég mindössze napi 154.000 hordó kitermelését tartja reálisnak, szemben a 370.000-rel. Továbbá nem számolnak azzal, hogy a Kashagan ezt a küszöbértéket 2026 előtt elérné.
Pedig a Kashagan igen jövedelmező projektnek indult. Amikor - négy évtized után - a 2000-es évek elején felfedezték, ez volt a leghatalmasabb meglelt olajmező. Ám azóta hatalmas kihívások elé állította tulajdonosait:
- a mező több ezer láb mélyen helyezkedik el,
- az ENI-nek és partnereinek első lépésként mesterséges szigeteket kellett létrehoznia,
- nem vették figyelembe, hogy a Kaszpi-tenger igen sekély ezen a részen és télen hónapokra befagy,
- majd menet közben kiderült, hogy az olajban meglehetősen nagy a mérgező kénhidrogén-tartalom, ami nem csak a munkások számára jelentett veszélyt, hanem erodálta a kulcsfontosságú olajvezetékeket is.
Amikor a vezeték 2013-ban szivárogni kezdett, az egész projektet felfüggesztették egy időre. A vállalatok azóta próbálják ezt a gondot megoldani.
A felsorolt problémák, késések és költségtúllépések odáig vezettek, hogy a The Economist szaklap az olajmező nevével játszva „Cash all gone"-nak nevezte el a projektet (a pénz eltűnt).
A nehézségek ellenére az érintett olajnagyhatalmak kétségbeesetten mennek tovább, hogy megkezdve a kitermelést megtérüljön a projektre költött 50 milliárd dollárjuk. Ha sikerrel járnak, a globális olajpiacon egy új beszerzési forrás jelenik meg.
Ahogy David Sheppard a The Financial Times szeptember 13-án megjelent számában írta: „A jelenlegi gazdasági visszaesés egyik legnagyobb iróniája, hogy egy olyan projekt veti vissza a régóta remélt olajpiaci egyensúlyt, amelyet a mai gazdasági környezetben el sem kezdenének."
Az olyan projekteket már világszerte leállították az olajtársaságok, melyek éveket vesznek igénybe, több tíz milliárd dollárba kerülnek és különleges fejlesztési kihívások elé állítják a tulajdonosaikat. Mivel az ágazaton belül 1 milliárd dollár költségcsökkentést hajtanak végre 2015-20 között, az ilyen jellegű megaprojekteknek kellett először menniük.
A Kashagan problémája tökéletesen szemlélteti sok más olajprojektek egészét, csak nagyobb mértékben. Még az olajár esések előtt is az ipart folyamatos csúszások és költségtúllépések sújtották. Chevron által kiadott becslés szerint a 2007-2010 közötti projekteknek mindössze 8 százaléka teljesítette a kitűzött költségvetési és termelési célját. És ugyanabban az időszakban a projektek 40 százaléka egyidejűleg nem teljesítette a határidőt és túlköltekezett.
Ez nem akkora gond olyan projekteknél, ahol a költségeket milliókban mérik, és a késéseknél napokról vagy hetekről van szó.
A Kashagan típusú projekteknél a késéseket években mérik, és ezek a késések több tíz millió dollárral növelhetik a végösszeget.
Kashagan egy egyedülállóan komplex projekt. És az is biztos, hogy a maga nemében az utolsó ilyen sok évig.
(forrás:oilprice.com)
