Hírlevél
Bejelentkezés
Miért fontos a zöld áram a fogyasztóknak?
Fizikai energiaáramlás és villamosenergia-piac
Azok, akik megkérdőjelezik, hogy lehetséges-e az izlandi zöldenergiát Belgiumban értékesíteni, aggályukat azon alapozzák, hogy összekapcsolják a villamos energia fizikai áramlását a forrásokkal, ahonnan az áramot előállították. Természetesen ez a kiindulási pont téves, mert ahogy korábban már elmagyaráztuk, miután a villamos energiát előállították, már lehetetlen az előállítás forrását megjelölni (fosszilis, nukleáris, megújuló). A villamos energia az villamos energia, és kész. Színtelen, szagtalan, ízetlen, és nincs semmilyen olyan tulajdonsága, mely utalhatna az előállítás forrására.
Sőt, ha mindenáron fenn akarjuk tartani a fizikai kapcsolatot, akkor általánosságban ellehetetlenítenénk a villamos energia piacot.
Ha egy fogyasztó villamos energia szolgáltatót vált, az semmit nem változtat az otthonába, irodájába vagy gyárába érkező villamos energia fizikai természetén. Az egyetlen, ami változik, az a villamos energia áramlás adminisztratív és pénzügyi kezelése.
Ezt az alábbiak szerint tudjuk illusztrálni: valaki, aki egy A villamos energia szolgáltató által üzemeltetett szénerőmű mellett lakik – fizikai értelemben – mindig az abban az erőműben előállított villamos energiát fogja használni, még akkor is, ha B áramszolgáltatóval van szerződése.
A lehetetlen (zöld) villamos energia piac
Képzeljük el a következő telefonbeszélgetést:
- Villamos energiát szeretnék vásárolni az Önök cégétől.
- Nagyszerű asszonyom. Hol él Ön egész pontosan?
- Bécsben.
- Sajnálom asszonyom, a cégünknek nincs Bécshez olyan közeli erőműve, hogy biztosak legyünk benne, hogy az, ami az Ön konnektorából kijön áram, az a miénk. Így sajnos Ön nem lehet az ügyfelünk.
Ha fenntartanánk a kapcsolatot a piac és a tényleges energiaáramlás között, akkor a villamos energia piac egészen más lenne: valójában a villamos energia piac teljes mértékben működésképtelen lenne.
Egy zöldáram piacot sem lehet felállítani úgy, hogy a piac és az energia fizikai mozgása között kapcsolat legyen. Azok az emberek, akik egy szélturbina mellett laknak, az általa előállított energiát (ha fúj a szél) fogják felhasználni, akár akarják, akár nem. (Lehet, hogy ennek a fogyasztónak nem tetszik a szélenergia ötlete, és pont ezért olyan szállítóval írt alá szerződést, akinek atomerőműve és szénerőműve van csak.) Ugyanígy, ha valaki atomerőmű mellett lakik, sosem fog tudni egy kizárólagos zöldáram szerződést aláírni. Így ha azt akarjuk, hogy a vállalatok és az emberek zöldenergiát vásároljanak, kénytelenek vagyunk azt származási garanciával igazolni. Egyszerűen nincs más módja annak, hogy költséghatékony és megbízható módon állítsunk fel egy megújuló energiaforrásokra épülő villamos energia piacot.
Igen, de Izland?
Tehát elmondhatjuk, hogy nem erőltetettebb bevonni Izlandot az európai zöld áram piacra, mint Hollandiát, Franciaországot, Németországot, vagy bármelyik másik országot.
Ha el tudjuk fogadni azt, hogy egy villamos energia piac létrehozása – függetlenül attól, hogy zöld vagy nem – csak egy olyan adminisztrációs rendszeren keresztül lehetséges, amely nem szükségszerűen tükrözi a villamos energia áramlás fizikai valóságát, akkor rájövünk, nem zárhatunk ki egy országot sem csak azért, mert nincs fizikai kapcsolata a másik országgal.
Annak az áramszolgáltatónak, aki ügyfeleinek zöld áramot kíván eladni, számos lehetősége van. Vagy beruháznak megújuló energiaforrásokat használó energiatermelésbe (pl. víz-, szél-, napenergia, biomassza) és ennek során megszerzik a szükséges származási garanciákat, vagy megveszik azokat egy másik zöldáramot termelő cégtől, még akkor is, ha az a cég külföldön található. Egy, a származási garanciákon alapuló könyvelési rendszer alkalmazásával biztosítható, hogy minden zöld áram csak egyszer kerüljön értékesítésre és több garanciára nincs is szükségük a cégeknek, hogy meggyőzzük az ügyfeleiket.
Az éves energia-mix riport jó gyakorlat
Az energiaügyi szabályozó szervezet (vagy a közzétételért felelős egyéb szervezet) által kiadott éves energiamix jelentés nagyon jó módszer, hogy növelje a villamos energia fogyasztók odafigyelését azáltal, hogy áttekintést nyújt a tagállamokban felhasznált energiaforrásokra és betekintést nyújt a közzétételi folyamatba. Ilyen teljes energiamix jelentést ad ki például Ausztria, Luxemburg, Belgium és Spanyolország.
A zöldenergia iránti kereslet nő a származási garancia elterjedésével
Jelenleg a származási garanciák kínálata még mindig meghaladja az ügyfelek keresletét, akik főleg olyan országokból származnak, mint Ausztria, Hollandia, Németország és Belgium. De a tudatosság növekszik Norvégiában és a többi északi országban, a származási garanciák legnagyobb forrásainak hazájában, miután rádöbbentek, hogy ahogy exportálják a megújuló energiákra épülő származási garanciájukat, saját áramellátásuk egyre „szürkébb" (vagyis nem zöld, hanem szén- vagy atomenergia alapú). Pont ezért a norvég nagyvállalatok elkezdtek származási garanciákra fizetni, hogy bizonyítsák a fenntartható fejlődés iránti elkötelezettségüket. Ha a származási garancia iránti kereslet nő, az maga után fogja hozni a származási garanciák árának növekedését, és ezáltal a származási garanciák nagyobb mértékben hozzá tudnak járulni a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiatermelés területén az új beruházások létrejöttéhez. És ezáltal azok, akik a származási garanciát azért kritizálták, hogy nem járulnak hozzá kellően a környezetvédelmi megmozdulásokhoz, választ kaptak felmerülő aggályaikra.
Van egy második csoport, akik kritizálják a származási garanciát, mint a villamos energia fogyasztóknak szóló információs eszközt, és ezek az emberek általában különböző környezetvédelmi szervezetek tagjai. Ők azt állítják, hogy a zöldenergia tanúsítvány, mint amilyen a származási garancia, csak „könnyű" zöldáramot tud garantálni, mivel ahogy korábban már említettük a származási garanciák többsége olyan erőművekből – ráadásul elsősorban vízerőműből – származik, amelyek már évtizedek óta üzemelnek. Ezek az erőművek bőséges forrásai a származási garanciáknak. Pont ezért a származási garanciák értékesítése nem ösztönzi kellően a zöldenergiába történő befektetést.
De ismét azt kell mondanom, hogy ez az érv nem kellően meggyőző. Az én saját metaforámmal magyarázva: ha egy fairtrade címkét viselő banánt veszel, elvárod, hogy azonnal egy extra banánültetvény telepítése kezdődjön? Nem? Akkor miért várjuk ezt a megújuló energiaforrásból származó villamos energia esetében? Miért kell 1 kWh zöldenergiát összekapcsolni egy új szélenergia parkba vagy napelembe történő beruházással? Ha több ember szeretne zöldáramot vásárolni, mint amit a meglévő megújuló energiaforrásokból elő lehet állítani, a zöldáram értékesítése automatikusa ösztönözni fogja a megújulókba történő befektetéseket.
De a közvetlen befektetések (ideiglenes) hiánya kellő indok a származási garanciák rendszerének támadására és arra, hogy csalásnak nevezzük a zöldáramot? Véleményem szerint nem. Az tény, hogy nehezen fektetünk be megújuló energiaforrásokba, mivel vannak egyéb mechanizmusok, amelyek ezt a célt tartják szem előtt: SDE+ Hollandiában, zöld tanúsítványok és kvóták rendszere Belgiumban, betáplálási tarifák Németországban. A villamos energia fogyasztók ismerik ezeket a rendszereket, és nagyon jól tudják, hogy hatalmas befektetések vannak a zöld energia területén. Így a származási garanciák rendszere kevés extra ösztönzést tudna hozzátenni. Hagyjuk, hogy minden rendszer azt tegye, amire létrehozták. Ebben az esetben a származási garancia célja, hogy címkézze a megújuló energiaforrásokból származó villamos energiát, se több, se kevesebb.
Folytassuk nyugodtan a vitát, de pozitív szemlélettel
Minden bizonnyal több párbeszédre és vitára van szükség arról, hogy mi is pontosan a zöld áram és minek kellene lennie. Arról is szükséges beszélni, hogy hogyan lehetne a legjobban informálni a vásárlókat a villamos energia származásáról. De vajon jól tesszük, hogy ezt a vitát az ügyfelek szeme előtt tesszük, és előttük használjuk azt a kifejezést, hogy „úgynevezett zöldáram"? Attól tartok, nem. Ahogy én látom az egész megújuló energia ágazatra a gyanú árnyéka vetődött. Pedig erre az ágazatra hihetetlen nagy szükségünk van az innovatív fejlesztésekben gazdag, high tech és alacsony emisszióra épülő európai társadalomban. És ezért a kritika rossz ellenségnek tűnik. Hagyjuk, hogy ezt a vitát ott folytassák le, ahová tartozik, és ne a médiában. És bízzunk benne, hogy a fogyasztók és az őket képviselő szervezetek csatlakoznak ahhoz a célhoz, hogy egy jobb és szélesebb körű közzétételi rendszer jöjjön létre.
(forrás: http://www.europeanenergyreview.eu/, írta Dirk Van Evercooren)
