Hírlevél
Bejelentkezés
Képes a tiszta energia fellendíteni a globális GDP-t?
A világgazdaság továbbra is bizonytalan, és a fejlődés ösztönzésének mikéntje mindennapi téma a politikai és gazdasági életben.
Egyes szakértők és elemzők véleménye szerint a zöld infrastruktúra szerepét ebben a növekedésben mindenképp figyelembe kellene venni.
Az Új Klímagazdaság elnevezésű nemzetközi kezdeményezés - amely elsősorban azt elemzi, hogy a különböző országok hogyan tudnak úgy elérni gazdasági növekedést, hogy közben csökkentik a klímaváltozás kockázatát – úgy véli, hogy a zöld infrastruktúra kulcsfontosságú tényezője a gazdasági növekedés megvalósításának.
Egy nemrégiben megjelent jelentésükben (The Sustainable Infrastructure Imperative, vagyis a Felszólítás a Fenntartható Fejlődésért) az Új klímagazdaság felvázolta azt az elképzelését, amely szerint a zöld energia infrastruktúra lehetne a gazdasági növekedés hajtómotorja.
A szervezet elképzelése szerint a zöld energiaforrásokban akkora potenciál rejlik, amellyel tartós növekedést lehetne elérni, és felszámolhatóvá válna a szegénység.
Mivel a jelenlegi infrastruktúra felelős a világ üvegházhatású gázkibocsátásának 60 százalékáért, az éghajlatváltozásra gyakorolt hatása nem kérdéses.
A jelentés megállapításai szerint a következő 15 évben 90 milliárdot fognak világszinten az infrastruktúrába fektetni, amely szintén gazdasági növekedést és strukturális változásokat fog maga után vonni a fejlődő országokban és a feltörekvő piacokon egyaránt.
Összességében az Új Klímagazdaság arra számít, hogy a mostantól 2031-ig tartó időszak alatt az összes infrastrukturális kiadás 28%-át energetikával kapcsolatos kiadások teszik ki.
Az elemzés arra is kitér, hogy hogyan lehetne átalakítani a pénzügyi rendszert. A globális alapok – amelyeket a klímaváltozás okozta hatások javítására fordítanak – 72%-át nemzeti forrásokból fedezik, ezért a hazai szabályozást kell erősíteni, és ezzel egy időben a külső finanszírozást is ösztönözni kell.
A pénzügyi struktúrát érintő politikai innovációk kiemelt szerepet kapnak a fejlődő országokban, különösen azt tanulmányozzák, hogy hogyan tudnak ezek igazodni a fenntarthatósági projektekhez.
Ezzel szemben a jelentés arra figyelmezet, hogy a magas széntartalmú, a klímaváltozás hatásaival nem foglalkozó infrastruktúra magánfinanszírozása jelentősen felülmúlja a fenntartható infrastruktúrára irányuló magántőke áramlást.
Ennek megoldásához szükség van arra, hogy a piaci szabályozók és politikai döntéshozók akciótervet dolgozzanak ki és hajtsanak végre annak érdekében, hogy a lehetséges befektetők átértékeljék a zöld energia projektekbe történő befektetések kockázatát.
A jelentésben szerepel egy másik igen érdekes statisztika: az elemzés készítői arra számítanak, hogy 2050-re a lakosság 2/3-a városokban fog lakni.
Ez rávilágít arra, hogy mennyire fontos, hogy a városi infrastruktúra a fenntarthatóság jegyében legyen kialakítva, és pozitív kapcsolatra van szükség az önkormányzatok és a befektetők között.
A tavalyi év fordulópont volt a megújuló energia befektetések számára, beleértve, hogy szeptemberben elfogadásra került a 2030 Agenda (a fenntartható fejlődést elősegítő terv). A New York-ban tartott ENSZ konferencián a világ vezetői 17 célt fogalmaztak meg, amelyeket a következő 15 évben kell megvalósítani.
A Nemzetközi Energia Ügynökség támogatja azt az elképzelést, hogy a 2015-ös év fordulópont volt a megújuló energiák számára: az Ügynökség a „World Energy Investment Report” elnevezésű elemzésében megállapította, hogy 2015-ben globálisan a megújuló energiába fektettek legtöbben az energiaforrások közül. A teljes befektetett összeg elérte a 313 milliárd dollárt, amely összeg a teljes energetikai kiadások 1/5-t teszi ki.
Nemrégiben azonban a Bloomberg New Energy Finance kiszámolta, hogy a megújuló energetikai befektetések 43%-kal estek vissza a harmadik negyedévben, és ezzel elérték a 2013 első negyedéves mélypontját.
A visszaesés egyik fő oka, hogy a nagy nap- és szélerőművek finanszírozása csökkent, ami annak köszönhető, hogy a központi kormányzatok visszavették a tiszta energiára fordított támogatásokat és költségeket.
Charles K. Ebinger, a Brookings Intézet külpolitikáért, energia- és klímapolitikáért felelős vezető kutatója úgy véli: „Nem hiszem, hogy az kérdéses, hogy az infrastruktúra lehetne a gazdasági növekedés igazi katalizátora, azonban globálisan 1.2 trillió dollárra lenne szükség ezen a területen a következő 15-20 évben.”
„Az energetika területén számos olyan projekt fut jelenleg is, amely a fosszilis tüzelőanyagok terjesedét támogatja, azonban egy esetleges jogszabály változás esetén ezek a projektek könnyen kudarcba fulladhatnak.
Nem kétséges, hogy a szél-, napenergia és a biomassza, valamint az épületek energiahatékonysága lesz a következő 20 évben a leggyorsabban növekvő energiaforrás. A probléma az, hogy alacsonynak tartják az elérhető részesedésüket az energiaellátásban, a legtöbb befektető 20-30%-os részesedést nem talál vonzó célpontnak, minimum 50-60 százalékos primer energiaigényt kellene elérni.”
Emellett a fogyasztókra is nagyobb nyomást kell helyezni, hogy változtassanak az életmódjukon, például váltsanak elektromos közlekedési eszközökre.
„Ami a nukleáris energiát illeti, én nagy támogatója vagyok. Ugyanis nehéz lesz csökkenteni a CO2 kibocsátást, kivéve, ha a nukleáris kapacitást is bővítjük.”
Mint mindig, a magas költségek elrettentik a legtöbb befektetőt az új nukleáris erőművek megépítésétől. Több erőművet is érintett már pénzügyi csőd, például Georgia-ban, Franciaországban és Finnországban, következtetésképpen a kisebb moduláris reaktorokra kellene nagyobb hangsúlyt fektetni.
„A valóság 2015-ben az volt, hogy 5-6-szor több pénzt fektettek szénbe, mint földgáz projektekbe az olyan országokban, mint India, Kína és Vietnám. És ennek az oka a mérhetetlen mennyiségű ellátatlan lakosság, Indiában például mintegy 300 millió ember él egy egyszerű villanykörte nélkül.”
Ami a befektetőket illeti, lesz pénz zöld energiára, ha van rá kereslet. Amerikában a szabályozási rendszer jelentős adókedvezményekkel kedvezett a befektetőknek, tökéletes példát mutatva arra, hogy az ágazat hogyan tud előnyben részesülni.
A versenyképesség szempontjából a költség nem elhanyagolható tényező, vannak olyan ágazatok, mint a tengeri szélenergia, melyek támogatások nélkül csak küzdenek a piacon.
A zöld kötvénypiac is óriási növekedésen ment keresztül 2014 óta, mivel a megújuló energia gyors növekedésű terméknek pozícionálta magát, felkeltve a Wall Street figyelmét.
A zöld infrastruktúra jövőjét figyelembe véve Erbinger így nyilatkozott: „A legtöbb előrejelzés szerint a zöld infrastruktúra 85-90 százaléka Ázsiában fog kiépülni, bár sem a csővezetékek kiépítése Indiában, sem a közel-keleti projektek megvalósítása nem lesz egyszerű.”
(Forrás:Oilprice.com, szerző: Peter Taberner)
